The treatment of metastatic prostate cancer can be divided into two pathophysiological phases: hormone-sensitive and castration-resistant phases. Huggins' observation in the year 1941, which was awarded with the Nobel Prize in 1966, has a key role in treatment during the hormone-sensitive phase, stating that if the testicles are removed, the size of the prostate cancer decreases. Inducing androgen deprivation, i.e., testosterone depletion is the basic treatment of metastatic prostate cancer that patients have to receive life-long. In the past eight years, five new agents have been approved besides docetaxel in the treatment of metastatic castration-resistant prostate cancer: sipuleucel-T, cabazitaxel, abiraterone, enzalutamide, and radium-223. With the sequential application of these agents, significant improvement can be achieved in survival. Besides the latest developments, the hormone-sensitive phase has become the focus of attention, especially in the treatment of patients with de novo metastases and poor prognosis. Many studies have proven the outstanding efficacy of adding early docetaxel and abiraterone to androgen deprivation therapy. The authors give a detailed overview of clinical studies leading to a paradigm change in treatment during the hormone-sensitive phase, and call attention to the difficulties encountered in Hungarian practice. Orv Hetil. 2018; 159(41): 1664-1671.
Absztrakt: A metasztatikus prosztatadaganat kezelése kórélettanilag két stádiumra osztható: hormonérzékeny és kasztrációrezisztens fázis. A hormonérzékeny szakasz kezelésében a mai napig Huggins 1966-ban Nobel-díjjal jutalmazott 1941. évi megfigyelésének van kulcsszerepe, miszerint a herék eltávolítása esetén a prosztatadaganat mérete csökken. Az androgéndeprivatio, azaz a tesztoszteronhiány előidézése jelenleg a metasztatikus prosztatacarcinoma bázisterápiája, a betegeknek életük végéig ebben a kezelésben kell részesülniük. Az elmúlt nyolc évben a docetaxel mellett további öt új hatóanyag került törzskönyvezésre metasztatikus kasztrációrezisztens prosztatadaganat kezelésére: sipuleucel-T, kabazitaxel, abirateron, enzalutamid, rádium-223. Ezen szerek szekvenciális alkalmazásával jelentős túlélésjavulást lehet elérni. Az új fejlesztések mellett fókuszba került a hormonérzékeny szakasz is, kiemelten a kedvezőtlenebb prognózisú, de novo áttétes betegek kezelése. Több vizsgálat igazolta az androgéndeprivatio mellett alkalmazott korai docetaxel, illetve abirateron kiváló hatékonyságát. A szerzők részletesen ismertetik a hormonérzékeny szakaszban paradigmaváltáshoz vezető klinikai vizsgálatok eredményeit, illetve felhívják a figyelmet a hazai gyakorlat nehézségeire. Orv Hetil. 2018; 159(41): 1664–1671.
Orvosi hetilap. 2018 Oct [Epub]
Zsófia Küronya, Krisztina Bíró, Lajos Géczi, Anikó Maráz
"C" Belgyógyászati, Onkológiai és Klinikai Farmakológiai Osztály, Országos Onkológiai Intézet Budapest, Ráth Gy. u. 7-9., 1122., Onkoterápiás Klinika, Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar Szeged.